10 év áll a rendelkezésünkre, hogy a magas CO2 kibocsátással járó életmódot megváltoztassuk!
A CO2 kibocsátás 35%-ért az épületek fűtése, hűtése és meleg vízzel való ellátása a felelős!
A Világbank egykori vezető közgazdászának Sir Nicholas Sternnek a 700 oldalas jelentése a klímaváltozás gazdasági szempontjairól további érvekkel szolgál arról, hogy a klímaváltozás katasztrofális kihatásai, a várhatóan okozott kár költségének töredékéért, a globális bruttó szociális termék mintegy 1%-nak megfelelő összegért elkerülhető lennének. Ha a továbbiakban nem teszünk semmit a klímaváltozás ellen, akkor a világ az újkori történelem legnehezebb recesszióját fogja megélni, ami a számítások szerint 7 billió dollárral több költséget fog kitenni, mint a két világháború együttvéve, továbbá a Föld jelentős része lakhatatlanná, emberek milliói pedig menekültté fognak válni! Még módunkban áll egy eltökélt globális akció keretében a környezeti- és társadalmi katasztrófát elkerülni.
Bár a fenntartható fejlődésért tenni kívánást nagyon gyakorlatias, prózai okok indokolják, mégsem nélkülözheti az ideális állapotra való törekvést megfogalmazó rendező elveket. S mint elsőszámú rendezőelv kijelenthető, hogy az emberi létezés folyamatában szükségessé vált az egyén szintjén való felelősségvállalás a jövőért, szemben a legújabbkor alkonyán kialakult és aztán általánossá vált elvont fogalomként funkcionáló társadalmi felelősségvállaláson, a paternalista állam magatehetetlenségén túl. A technikai ismeretek bővülésének köszönhetően bekövetkezett iparosodás oly mértékben használta, és használja el a Földet, melynek megakadályozása a jelenkor emberének a feladata. A modern kor embere az „homo consumus” , a fogyasztó ember, akinek felelősséget kell vállalnia a fogyasztás környezettudatosságából, a fogyasztását annak az indián közmondásból jövő rendezőelvnek a szellemében kell végrehajtania, hogy a Földet nem felmenőinktől örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön.